Érzem hogy valahol elveszitettem egy embert,aki nagyon fontos volt,összetörtem belül,elhagyott azaz érzés,hogy valaha is még a legjobb barátom,társam,lehetne..Inkább egy ismerös,egy kedves ismerős..demiért?Mai napom inkább az idegesség,és a magány töltötte ki..Körülöttem voltak vagy 10-en mégis egyes egyedül éreztem magam..Lehetetlen érzés kavarog bennem..Leirhatatlan kimondhatatlan..Probálok ugy tenni mintha egy csepp szomorúság nem lenne bennem..S,mozgok,mosolygok,ugy teszek mintha minden jo lenne..Nem hivom magam tökéletesnek,csak már ugy érzem egy gép vagyok,irányithatnak,de én is magam ha akarom,de néha már nincs erőm ezt irányitani,a hiánya elviselhetetlen,a mosolya hiányzik és a barátnöm egyik legjobb barátja :)
Kecskemét miért van távol,tölem?Miért nem szomszédos város?Sőt miért kellet elmennie?Tudom hogy neki ott jobb,de valjuk be..Mindenki érdeke hogy magának jo legyen,hiába mondom,hogy sebaj menny csak,nem is várhatnám hogy azt mondja nem megyek..Hiszek abban hogy az idő mindent begyógyít?Nem nem hiszek,tapasztalat,és amugy se..De hiszek abban hogy napról napra könnyebbé tehetem,nem kell szomorkodnom,se sirnom,se bánkodnom..És még mindig kétes lehetöség van,vagy ugrok,vagy maradok és semmi se fog történni...
"Szeretlek.Tudom,leszarod.De azt nem hiszem,hogy tudod,hogy még egy ilyen hülye lányt nemhogy most...az egész életedben nem fogsz találni!Nem azért mert olyan jó vagy tökéletes vagyok.Egyszerűen csak szeretlek reggel,délben,este,az összes hibáddal együtt drágám!Ezt jobb ha megjegyzed!.."

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése