2011. július 20., szerda

hakuna matata

Egy barát szava ennyire tud fájni?Bármennyire is mondom hogy,nem érdekel már,elfeljtettem,egy sértőpontot találtak el,szeretem őket,és tudom hogy ők is szeretnek,de még is megbántottak...Mai nap,jászberény város felett,elvetemült vihar támadt,jégdarabokban,és szélben nem volt hiány..Akár érzések támadásai voltak,ősszecsapott a boldogság,s a szomorúság,a keserű magány és a gyönyörű magány..S mindig a rossz győzőtt..Elképesztő..akkor a mesében miért mindig a jó győz?Hogy minden boldog embernek,ereje legyen a magány ellen küzdenie?Habár...egy boldog ember,nem érzi magányosnak magát..Mellesleg az érzelmi helyzetem nem változott,ugyanolyan szar mint eddig volt,sőt..ha lehet mondani rosszabb..Nem látom már szinte " soha " azt a kis aranyos mosolyát..De végülis kereshetném...Minek?Hogy megint csak rosszul legyek miatta?Hogy mindig keresi a kifogásokat,és erre pont alkalmas Kecskemét! Hát köszönöm ebböl nem kérek ! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése