| Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki. De te lehetetlen vagy.Hol szeretsz,hol nem.Tudod már meguntam,legyél az aki lenni szeretnél, NÉLKÜLEM.Legyél ott ahol szeretni lenni,NÉLKÜLEM.Legyél azzal akivel akarsz,de ha kell egy másik, NEM ÉN LESZEK.De mégis egy pillanatra azt hittem boldog lehetek,de eszembe jutott a mult, s fájdalmai,s inkább nevetésben törtem ki.Ahogy mondod ezt már kijavitani túl késő. Legyél ember,aki nem köp le,legyél csillag,aki nem néz rám.De már semmi több,se barát,se akár más. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése